Résnyire tárt ajtó „E mozdulatlan ácsorgás az álmok Tárt kapujának arany küszöbén.” (Edgar Allan Poe) Súlyos malomkőként őröl két érzés. A menedéket ígérő lélekféltés. Mert visszaránt a múlt szédítő mélye, Csak a felhőkön dereng át a nap fénye. A másik oldal résnyire tárt ajtó, Kíváncsiságomat tettekre hajtó. Valami ismerős dallam hívogat, Lelkem lapjaira verset írogat. El fogom engedni árnyékujjaid, Nem pengetve többé szíved húrjait. A küszöböt már mosollyal lépem át, Talán egy új kezdet bujkál odaát. Luna Piena
