tánc zongorának hangja koppan a csendbe egy gitárnak pattan acélos húrja visítva vágnak a hangok a légbe villog a fényben a bíbor levegő kékesen szálldos cigaretta füstje úszik a hang is, most minden lebegő - széttörik szikrázva minden gondolat ha dobban egy üstdob, és harsog a kürt izzik a test, és ritmus a mozdulat suhanó selymek, és surranó lábak ütemre dobbanó cipőnek sarka kéjesen ívbe feszülő derekak ütemre rezdül a táncosok combja perdül a szoknya, és villan a váll párjának derekát kemény kéz fogja zenének üteme belülről dobog ágyékban forró gyönyörnek bő nedve hunyt szemek mögött vágy tüze lobog szerelmi illatot áraszt a gyönyör rándulva kéjben perdülnek a csípők ájuló ajkakról sóhajtás kitör eltűnik minden, a fáradt gondolat reggeli gondok, és másnapi tervek mindent elsöpör pillanat-hangulat - halkulnak a hangok, tűnik az álom ébred a test, a szenvedély elalszik ernyed a mozdulat, lazul az izom fáradtan liheg a táncos, még kába elmúlt a varázs, már szürkül a fény is üres a terem, a zongora néma.
