Mit jelentesz nekem? Csukd be a szemed! Szavak helyett, képekkel lefestem neked. A télre köszöntő tavaszt a szakadék helyett a lankát A lét börtöne helyett vagy a végtelen adta szabadság. Tudtam már az első pillanatban. Tudtam, hogy már velem vagy Lényed körbelengve óvott, közben velem elhitetted: Én óvlak, míg bennem emberré formáltad önmagad. S ma, mikor láttalak eltűnni a téli fák alatt, döbbentem rá utánad nézve mit adott nekem tenmagad csöppnyi léte ez alatt a pár röpke év alatt. S a legmélyebb titok lengi át könnyező mosolyomat, mikor lassan bandukolva a létben útravalóul viszed féltő sóhajomat.
