Eötvös József írta 1874-ben kiadott Gondolatok című könyvében: "A sima utak, melyeken kevés fáradsággal messze juthatunk, s azon javak, melyek után az emberek többsége leginkább vágyódik, legyenek másoké. Nekem, ó Mindenható! Adj rögös ösvényt, de szép kilátással, mely mindig fölfelé vezet, s melyen azon meggyőződéssel haladhatok, hogy eltévedni nem fogok." Vágyakoztam, mint mindenki a jobbért, a többért, a nem mindenki számára elérhetőért. Az átlag fölé akartam kerülni. Minden értelemben, nem csak a sportban. Rengeteget vállaltam és dolgoztam a sikerekért, jöttek is. Egy szép napon a Jóisten úgy gondolhatta, ebből elég. Beteg lettem a többszörös véletlenek összjátéka miatt. A Jóisten hat napig gondolkodott, hogy merre terelje utamat. Sok ember imádkozott gyógyulásomért akkoriban, mint emlegetik az idősebbek még mostanában is. Talpra álltam. Segített a sok ember imája és egy kicsit a belső akaraterőm. Élni akartam. Lassan elkezdtem tanulni az alázatosabb létezést. Nem kell csak a sima út, nem kell a "kiváltság", nem kell akármilyen áron vagyon. Imáim is fordulatot vettek, mint a fenti idézetben: Ó Mindenható! Kérek buktatókkal tarkított életutat, néha jó kilátással, hogy újult erővel folytathassam hétköznapi, szükséges harcaimat magammal és a körülöttem lévő világgal. Ígérem, hogy igyekszem a fölfelé vezető, nehezített úton tévedés nélkül haladni. Ha mégis eltévedek, akkor a gyakorlatban segít a régi versenytájolóm, elméletben pedig az emberségiránytűm, a családtagok, a barátok. Mikor mindenki csődöt mond, akkor kérem újra a Jóisten segítségét. Őszintén be kell vallanom, az élet más fontos területein, a családban, a munka világában, a kedvenc időtöltésben külön ajándékaim vannak, itt nagyon kedvezményezett a helyzetem. Ó, Mindenható Jóisten! Add, hogy bízzak magamban, és azzal a meggyőződéssel éljek, hogy a jövőben sem fogok eltévedni: sem a természetben, sem az emberek rendszertelenül rendezett világában. Segíts tudnom, hogy az az értékem, ami vagyok, és nem az, amim van.
