A szív forrong, lázad - de vár is... Látod, hogy eljött ez a nyár is... Hallod-e, hallod-e, kedves? Fogd le a szíved, zárd le a szádat. A nyár a fénybe hullott alázat. Csitt, csitt... Légy engedelmes... Forró a szél, hozzád nem enged. - Köztünk a mély jázminlehellet... Érzed-e, érzed-e, drága? Az úton százszor elakadnak, akik egymás felé rohannak, nézve a hold sugarába... Két szív suhan... S történjen bármi; oly szép: nem remélni, de várni... A száj ég, a szem szöge nedves... Egy nap, egy perc egyszer majd hírt hoz... Közeledünk... a csókhoz?... a sírhoz?... Ki tudja, ki tudja, kedves... [somlyó zoltán]
