annyira szép ez a kert...elbűvöl...

„Tíz ember, tíz szín.” (Japán közmondás)

Naga mester látta, amint egy parányi pók belehullott a patakba, és az életéért küzdött. Karját a sekély vízbe dugva kiemelte a kis élőlényt, ám mielőtt a biztonságot adó fűbe letehette volna, az belecsípett. Naga mester azonban ügyet sem vetett rá, és folytatta a meditációját. Amint azonban megint a vizet kezdte kémlelni, ismét megpillantotta a pókot. Újra és újra kiemelte a biztos halálból, és az újra is újra belecsípett a tenyerébe.

A Naga mellett ülő tanítvány megkérdezte a mestert, miért nem hagyja megfulladni a pókot, miért viseli el inkább, hogy belecsíp?

-Mert ez a természete – felelte a bölcs, öreg szerzetes.

-De ha újra és újra visszakerül a tóba – mondta a tanítvány – akkor az is a természetéhez tartozik.

-Igen. És én újra és újra kiemelem onnan. Mert ez a természetem.

A folyó kiszáradásáig tiszta vizet ad nekünk. A selyemhernyó élete végéig nemes anyagot ad nekünk. A gyertya míg le nem ég, fényt ad nekünk.

Az emberek nem foghatóak fel ilyen egyszerűen – mondta Naga mester.