Szép karácsonyt mindenkinek!
álarcok mögött
2012.12.16. 19:34 alfroyul
Nézem a rohanó várost.
A műanyag nőket, akiket újságok öltöztetnek.
A vagány pasikat, akiket hárombetűs márkanevek irányítanak.
Álarcok mögé bújva, festett vigyorral a képükön gyűrik a métereket.
Sokuk okostelefonon lóg, s észre sem veszik, hogy mellettük ül, akivel épp sms-eznek. S mikor találkoznak, olcsó játékokkal kábítják egymást, ahelyett, hogy őszinteséggel hidakat építenének a másikhoz.
A média boldogságot ígért nekik, azt mondta, ha felveszik az álarcot, minden rendben lesz.
De nem ez történt. Hogy miért?
Mert bármibe is csomagolod magad, csak az határoz meg, aki a szívedben vagy.
S ha megkeményíted magad, mondván, nem okozhat neked senki fájdalmat, olyan útra lépsz, amelyen boldoggá sem tehetnek.
Meg kellene hát tanulnunk újra szívvel látni egymást.
Újra szeretni, menni, élni.
Lefordulok a sarkon, és egy idős nőt látok.
Hátát megtörte az élet.
Apró kezét gyűrögeti, mint valami papírgalacsint.
Rám néz, mosolyogni kezd.
Viszonzom. Veszek tőle a kis virágcsokraiból.
Amikor több pénzt akarok adni neki, megrázza a fejét, és megsimogatja a kezem.
Nem szólunk. Nem kell.
Mert rám néz, és szemében ott ragyog az élet, mit egész nap kerestem.
S akkor megértem, nem veszett el a szépség, mellyel születünk.
Talán csak nem vesszük észre.
Az élet gyönyörű erdejében terjed a beton,
s a butaság, mint a gaz, de míg dobban a szívünk,
s míg meglátjuk egymást a rohanásban,
addig van remény.
Perceink lassan elhalványodnak az időben,
mint a Hold viaszos fénye a felhőkben.
Úgy kellene hát élnünk, hogy majd azt mondják rólunk,
méltók voltak embernek lenni, mert törődtek egymással.
Szólj hozzá!
Címkék: gondolkodó
karácsonyfa
2012.12.13. 15:18 alfroyul
Próbáltál már valaha átölelni egy fát?
Ölelj át egy fát, és egy napon rá fogsz jönni,
hogy nem csupán te ölelted meg azt a fát,
de a fa is válaszol neked: ő is átölel téged.
Akkor valóban meg fogod érteni, hogy a fa nem csupán anyag,
nem csak egy növényfaj a botanikai lexikonból,
hanem egy ismeretlen Isten
- ott zöldell, ott virágzik a kertedben,
oly közel van hozzád, s téged hívogat,
újra és újra téged szólít.
Osho
Szólj hozzá!
Címkék: gondolkodó
2012.12.12.
2012.12.11. 18:02 alfroyul
A holnapi egy különleges nap lesz.
A spirituálisan gondolkodók és az ezoterikusok többféle tartalommal töltötték meg,ami vagy úgy van,úgy lesz...vagy nem.
Az emberiség életében tudatszint váltás következik be,
én azt gondolom,ez nem egyetlen nap alatt történik meg,
hanem egy több éves,akár évtizedes folyamat.
Jelei már érezhetőek.
Amit tehetünk,hogy energia szintünket ,rezgés számunkat emeljük.
Testünknek,lelkünknek,tudatunknak erre van szüksége ebben az örökké rohanó társadalmi környezetben.
Azt érzékeljük,hogy szinte pillanatról pillanatra változnak a dolgok.
De vannak örök értékeink.
Most ezekhez fordulunk, meditálj velem!
Szólj hozzá!
Címkék: gondolkodó
december
2012.12.01. 15:11 alfroyul
December – Az Újjászületés
Az év utolsó hónapja hatalmas erővel ajándékoz meg minket.
Ezt az erőt azonban csak akkor tudjuk magunkba fogadni, ha előtte elengedünk minden gátat, blokkot és akadályt magunkból, ami betölti az új energia helyét. Vissza kell adnunk területeinket újra a Fénynek, hogy bennünk ragyogva mutasson utat életünkben.
Advent hetei már november végén a levezető szakaszban elkezdődtek.
Ez az időszak most a várakozás és a belső összegzés energiáiról szól.
Olyan próbák elé állítanak minket, ahol számot adhatunk igazságról, mértékről, bátorságról és bölcsességről.
Végre meg kell látnunk, hogy nem szánalmas teremtmények,
hanem Emberek vagyunk!
A kollektív tudatban élő negatív minták csak akkor tudnak minket befolyásolni ha mi megengedjük.
Ha gondolatkontrollt alkalmazunk, akkor mi dönthetjük el,
melyik gondolatnak és energiának adunk teret és erőt.
Ehhez azonban tudatosan figyelnünk kell önmagunkat!
Minden pillanatban meg kell kérdeznünk:
Mi zajlik most bennem?
Amit gondolok, érzek az most jó nekem?
Miért gondolom most pont ezt?
Honnan táplálkoznak ezek a gondolatok?
Tapasztalatból, vagy hiedelmekből?
Ha megtanuljuk gondolatainkat koncentráltan irányítani,
átvesszük a „parancsnokságot” életünk felett,
és tudatos létezőként élhetünk meg minden pillanatot.
Igen, tudom ez egyáltalán nem egyszerű,
de a járás sem tűnt annak kisgyermek korunkban, mikor folyamatosan bukdácsoltunk.
És tessék, most itt vagyunk és járunk, sőt futunk is.
Gondolataink teremtő erővel áradnak szét saját világunkban.
Képeket írnak az auratérbe és a csakrákba, melyek visszasugárzódnak emberi érzés-, és gondolatvilágunkba.
Ezzel egyfajta késztetést indítanak el bennünk.
Lelki vágyaink is hasonlóképpen motiválnak minket,
azzal a különbséggel, hogy azok
a tiszta lélek-szeretet-frekvencián íródnak belénk.
Így meg kell tanulnunk megkülönböztetni őket.
Emberi vágyaink nem tartósak, folyamatosan változnak a szerint, hogy éppen milyen élethelyzetben vagyunk.
Ezeket a vágyakat a megszerzés, a birtoklás kényszere és ego-s irányítása írja belénk.
A szerzés öröme csak addig jelent megelégültséget, míg be nem teljesedik, akkor vágyaink új forrás után kutatnak, és másokkal összehasonlítva magukat jelölik ki az új célt.
Tiszta lelki vágyaink tartósak, változatlanok, és egyfajta belső megelégedettséggel, szívbéli örömmel töltenek be.
Mikor elérjük őket, lelkünk ujjongását érezzük, ami emberi érzésekben nem igazán kifejezhető, mert a megélés boldogsága van benne. Itt nem a megszerzés, hanem a megélés tölt el örömmel.
Az egész hónapban egy beavatási szertartáson megyünk végig,
mind energetikailag, mint tudatilag.
A hangolások okozhatnak "megmagyarázhatatlan" testi tüneteket, ok nélküli érzeteket.
Csakhogy ebben a hónapban annyi energia és belső tanítás ér minket, mint az eddigi év folyamán.
Mintha végigjátszanánk újra rövidítve az egészet, csak gyorsabban és erőteljesebben.
Elénk állítják a választásaink, döntéseink erőit, szembesítenek érzelmi tartalmainkkal és azok teremtő erejével.
Megmutatják a belső harmónia útját, és az igazság erejét bennünk.
Újra számot kell adnunk a bennünk létező hűségről, bölcsességről és meg kell mutatnunk az elfogadás erőit.
Gyakorolnunk kell a megbocsátást, és a Lét örömében
felszabadulva újjá kell születnünk
Önmagunk által.
Szólj hozzá!
Címkék: gondolkodó
utolsó vers
2012.11.11. 00:26 alfroyul
Ma 68 éve halt meg Radnóti Miklós.
Utolsó versével emlékezem.
RAZGLEDNICÁK 4.
Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.
Szentkirályszabadja, 1944. október 31.
Szólj hozzá!
Címkék: emlékező
az élet örök
2012.11.01. 12:17 alfroyul
Bármit is csinál az ember, mindenképpen örökké él.
Legfeljebb ruhát cserél.
Hogy mikor, annak nincs jelentősége.
Az élet örök.
Szólj hozzá!
Címkék: gondolkodó
árnyék
2012.11.01. 12:13 alfroyul
Csak az árnyéka
vagyok önmagamnak,ha
nem leszel velem.
Dermesztő fagynak
csipkés zúzmarája tart
marokra fogva.
Üres ölelés
szorítja átkarolva
hervadó testem.
Szólj hozzá!
Címkék: szóvirág
