a ♥ kõ ♥ ragyogása

Olyan gyorsan repülnek az évek.

Szinte észrevétlen suhant el megint.

Isten éltessen drága kicsi lányom!

Gyorsan elszállt ez a hat év.

Fájó apropóból indult ez a blog.

Akkor úgy gondoltam,hogy csak segít,ha kiírom magamból azokat a gondolatokat,

amik bántanak,nehezítik a szivem.

Azóta megtanultam,nem egészen így van.

Éppúgy,mint az életben itt is van mindenféle ember.

Nem mindenki jó szándékkal olvasgat blogokat.

Van,aki információkat gyűjt,

majd egyszer egy máshelyen mocskosul megtapos,

visszaél azzal,amit itt olvasott.

És vannak barátaim,akik szinte első pillanattól velem együtt kezdték a naplójukat írni.

Igen,napló.

Én annak szánom,magamnak írom.

Kicsit sok benne a privát bejegyzés, de így van jól.

Van,ami nem tartozik a nagyvilágra,nem tartozik senkire.

Ez az én világom.

Néha jól érzem benne magam,néha nem.

A gondjaimat igyekszem a lehető legjobban megoldani,

de már nem osztom meg az olvasó közönséggel.

Nem hiányoznak a kibicek,akik hívás nélkül is jönnek,és megmondják a frankót úgy,

hogy sem engem,sem a körülményeket nem ismerik.

Ezért időnként egyre több a privát bejegyzés.

Köszönöm a barátaimat,akiket itt kaptam .

Őket naponta olvasom,és beszélgetünk,ha van mondanivalónk.

Köszönöm ,hogy olvashatom őket,és köszönöm,hogy meghallgatnak.

Ijesztő volt éjszaka ez a rengés.

Előbb egy hatalmas durranás,morajlás,majd minden erősen remegett.

A falak is recsegtek,az ajtók,az ablakok,a szekrények.

Az ágy mozgott alattam.

Nem tudom,meddig tartott.

Eltelt egy-két mp ,mire rájöttem,hogy földrengés van,és azután még kb. 4-5 mp-ig tarthatott.

olvashatsz róla

A különböző közösségi oldalakon

az ezoterikusabb gondolkodásúak már próbálják megfejteni az üzenetét, tekintettel arra,hogy a rengés a halottak éjszakáján történt.

Ronda,borult,szomorú idő van.

Sötét.

Nem szeretek ilyenkor felkelni.

Azt szeretem,ha reggel ragyog a Nap.

Jól esik ébredéskor a forró teát szürcsölgetni.

Megvettük a krizantémot és az árvácskákat.

Szépek.

Ilyenkor csak csendben

emlékezem az őseimre,

és a barátokra,akik már elmentek.

Köszönöm a sorsnak, hogy annyit adott,amennyit.

Néha keveset mért,néha kicsit többet.

Volt,akivel csak kevés idő jutott egymásra,és volt,akitől sok éven át tanulhattam.

Van,aki örökké hiányzik.

Nem mindig lehet elengedni,léteznek örök kötelékek.

Ezek a kötelékek mindig fájnak.

Nem csak ezekben a napokban.

Nem tud hozzám közel kerülni ez az ünnep.

Nem tartom ünnepnek,legalábbis a mi kultúrkörünkben nem.

Maga a név - Halloween - az angolban a katolikus hagyományt idézi.

A Halloween ugyanis az All Hallows Eve (Mindenszentek estéje) eltorzult formája. Azt azonban nem szabad elfelednünk, hogy a kelta írek már Krisztus előtt az 5. században is megemlékeztek erről a napról, ugyanis a nyár náluk október 31-ikén ért véget. Ezt a napot Samhain-nak nevezték: ez volt a kelta újév.

Most, hogy már Magyarországon is divatba jöttek a különféle Halloween-partik, -bulik és -bálok, nem baj, ha tudjuk, miről is szólnak az ilyenkor szokásos lökött jelmezek, a világító tökfejek, a tűzijáték és a ricsaj.

A kelták úgy tartották, hogy ezen a napon a tér és idő szabályai érvényüket vesztik. Az egyik magyarázat szerint azok a lelkek, akik az elmúlt év során veszítették el testüket (értsd: meghaltak), ezen a napon visszatérnek, hogy új testet találjanak maguknak, s ebben új életet kezdjenek.

Az élők viszont nem szeretnék, hogy szellemek költözzenek beléjük, ezért ezen az éjszakán mindent megtesznek a szellemek távoltartása érdekében.

Így aztán otthonaikban kioltották a tüzet, hogy a szellemeknek ne legyen kedvük behatolni a hideg, sötét házakba, ők maguk pedig kísérteties ruhákat öltöttek magukra, és nagy zajjal parádéztak föl és alá, hogy ezzel elijesszék a testekre vadászó lelkeket.

Egy másik magyarázat szerint a tüzeket azért oltották ki, hogy majd a közös tűzből - a druidák Usinachban égő tüzéből - újragyújtsák őket.

Egy harmadik változat a nyilvános tűzrakást az emberáldozattal hozza kapcsolatba. E szerint ilyenkor vetették máglyára azokat, akiket

- feltevésük szerint -

már megszálltak a szellemek.

Egyik kedvenc szobrom.

Fából készült.

Somogyi Ferenc alkotása, a címe:

A lét tornász