a légifotó Pest egy kicsiny szegletét mutatja
itt születtem, itt éltem
rajta van a házunk és az iskolám is
81-ben azonban úgy hozta a sors,hogy Győrbe költöztem,azóta itt élek
a szüleim azonban Pesten maradtak,és hiába volt korábban bármilyen ésszerű indokom arra,hogy költözzenek ők is,mindig az volt a válasz,hogy "majd...ha megöregszünk"
nos...ez bekövetkezett
megöregedtek,mindketten 80 évesek
apám az utóbbi 2 hónapban totálisan lerobbant,lefogyott,nincs ereje,nem lát,nem tud menni
világ életében egy izgő-mozgó ember volt,aki mindig csinált valamit,éjszakákon át olvasott
most a lakás rabja és nem lát,olvasni nem tud
nevelő anyámnak agydaganata van,és a betegség már áttétes a testében
(nem hangsúlyoznám,hogy nevelő,hiszen sosem tettem,de most ez is fontos szempont )
néha nem tudja,mit beszél,nem az csúszik ki a száján,mint amit mondani akar,néha elfelejt mindent,
még a nevét is és azt is,hogy hol lakik,tehát utcára már régen nem mehet
ebben a helyzetben úgy vélem,eljött az az idő,hogy már napi szinten kell gondoskodni róluk
engem a munkám ide köt,nem mehetek naponta oda,és ha baj van,nem ugorhatok éppen át a szomszédba
ezért a nyár elején rá akartam őket venni arra,hogy költözzenek ide
a lakásukra találtam vevőt,itt találtam nekik hozzánk közel egy minden szempontból megfelelő lakást
az utolsó pillanatban az apám lefújta az egészet
közben egy idegen vásárol nekik,aki elveszi a pénzüket,az apám nem tud a kádba belépni,tehát nem tud fürödni,a lakást nem képesek rendben tartani stb...
és miért???
és ez az,ahol az ész megáll,és tehetetlen vagyok
valaki a családból,aki kiszámíthatatlanul,a hangulata szerint viselkedik ,és akkor éppen olyan hangulata volt,hogy nekem akart ártani,
valami rosszat akart mondani rólam,és hát mondott
a már akkor is beteg nevelőanyámnak azt mondta,hogy ne bízzon meg bennem,mert én biztosan nem fogok gondoskodni róla
ezzel az illető nekem akart ártani,de közben a két öreget hozta végképp lehetetlen helyzetbe,ugyanis most,amikor már minden el volt rendezve,és nekik csak be kellett volna ülni egy autóba,hogy elhozzuk őket az új otthonukba,a nevelőanyám közölte,hogy nem megy sehova,mert ő nem bízik bennem,biztosan nem fogom őt ellátni...mert ezt neki XY megmondta...
(ezt bezzeg megértette és nem is felejtette el,mert ezt neki az mondta,akit a világon a legjobban szeret)
próbaképpen az apám megkérte az illetőt,hogy had költözzenek hozzá,és gondoskodjon róluk,
ha már bennem nem bízhatnak
ő természetesen hallani sem akart ilyesmiről,fogta a gyerekét és elhúzta a csíkot...
ennyi a történet
most naponta kb. hússzor telefonálok rájuk, amikor csak tehetjük,elmegyünk hozzájuk és segítünk,amit éppen lehet
de ez semmi,nekik napi segítség kellene már,amit azonban a távolság miatt nem adhatok meg
ha itt felrúgok mindent,itt hagyom a munkámat,akkor a családom megy tönkre, hiányozna a fizetésem
ezt sem tehetem...
tudom,ebben nincs tanács,nincs segítség, nekünk kell valahogy mégis meggyőzni őket,vagy kivárni türelemmel,míg az életet még nehezebben viselik el,és egyszercsak úgy döntenek,mégis eljönnek...
nagyon nehéz ezt tétlenül szemlélni
apám szeretne egy négy kerekű elektromos biciklít,amivel közlekedhet
értem én,szeretne kimozdulni a fogságból,de nem lát...ami azért a közlekedéshez kellene
megígérte,hogy csak egy meghatározott útvonalon fog közlekedni,ami talán biztonságos,minimális autóforgalommal
ma megvettem a biciklít,kedden szállítják neki innen Győrből
és innentől lehet izgulni,hogy le ne essen róla és ne menjen egy autó alá sem
háááát...ilyesmik gyötörnek,és hiába látom a megoldást,az nem tőlem függ
hiába tennék meg mindent,nem lehet,mert valami esztelen ,értelmetlen makacsségba ütközöm folyton
kívánok nekik még sok örömteli kreatív postot és oldal szerkesztést
és a mosolya épp ilyen
ha megfelelő fa tövén megfelelő irányba fordul
tehát csak akarni kell