a ♥ kõ ♥ ragyogása

Ebben a melegben több folyadékra van szükség.

A babák is ezt ajánlják :-)

Nagyon sokat és mélyen aludtam.

Azt hiszem,ez hiányzott.

Amíg aludtam legalább nem gondolkodtam.

Ez jóóó volt,sokkal jobban érzem magam.

Hosszú évek óta nam voltam beteg.

Tegnap aztán betelt a pohár, elegem lett az értelmetlen küzdelmekből,és belázasodtam.

Muszáj kivonni egy kicsit magam mindabból,ami körülvesz .

Nem lehet állandóan harcolni az élet legalapvetőbb dolgaiban.

Belefáradtam,most egy kicsit meg kell állnom.

És erre jó a betegség. Figyelmeztet.

Persze nem adom fel,de várhatnak a dolgok. Annál is inkább , mert én megtettem mindent .

Nem rajtam múlik,hogy nem jutunk előbbre az egyetlen elfogadható irányba.

elalvás előtt az örök kedvenc Adelmo Fornaciari ,

vagyis Zucchero...

A boldogság kereséséről a következő jutott eszembe:

Jacques Prévert

Hogyan fessünk madarat?

Fessünk először egy kalitkát,
az ajtaját szélesre tárva,
s fessünk aztán
valami kedveset,
valami egyszerűt,
valami szépet,
valamit, ami hasznos
a kismadár szemének,
s támasszuk aztán egy fának a vásznat
egy kertben,
egy erdőben,
vagy egy rengetegben,
s rejtőzzünk a fa mögé semmit se szólva,
sőt mozdulatlan.
Néha gyorsan odajön egy madár,
de olykor hosszú évek is elmúlnak,
míg elhatározza magát, hogy leszáll.
Ne veszítsük el a türelmünk,
várjunk, merengjünk.
Várjunk, ha kell, éveken át,
száz év nem a világ,
hogy gyorsan vagy lassan jön-e meg a madár,
nincs semmi összefüggésben vele,
hogy lesz-e a képnek majd sikere.
Amikor megjön a madár,
- ha megjön a madár -
mélységes csendben legyünk,
várjuk meg, amíg a kalitkába belép,
s bent van, ha már besétált egyszer,
zárjuk be ajtaját gyorsan az ecsettel.
Aztán tüntessünk el minden rácsot vigyázva,
nehogy egy csöpp is hulljon a madárra.
Fessünk aztán egy tündéri szép fát,
s a legszebb ágat
válasszuk a madárnak.
Fessük meg a zöld lombokat, a borzoló szelet,
a napban táncoló porszemeket,
a fű bogarainak zsivaját a nyári melegben,
s várjuk meg, amíg a madár dalolni kezd önfeledten.
Ha nem dalolna a madár,
rossz jel volna, azt mutatná meg - óóó -
hogy a kép rossz, csapnivaló.
De jó jel az, ha a csőre dalra rebben.
Akkor egy tollat a gyerek
a madár szárnyából gondosan kitéphet,
s aláírhatja vele boldogan
a képet!

(Végh György fordítása)

...jön...vagy megy?...

A délután nagy részét és az estét a japán fürdőben töltöttük.

Kedvencem a pezsgő fürdő.

A forró japán medence után kellemesen frissít.

Szeretem a csendjét , a víz csobogását.

Békesség és nyugalom árad a kövekből, a lótuszokból és a vízből.

Holnap is van nap, de vajon tényleg van?

Honnan tudnánk, hisz elég egy rossz lépés és összeomlik lábunk alatt az élet-út.

Van holnapunk? Vagy csak a mostunk létezik?

Honnan tudhatnánk? Minden, pillanat kérdése csupán. Élünk, halunk, voltunk?

Vagy csak álmodunk? Hová tartunk? Fáj a létezés, fáj az ébredés arra a tudatra, hogy lehet ez a lélegzet az utolsó...

Hová tartunk? Mik leszünk ha elhamvadunk?

Befogad-e minket az Űr csendje, leszünk-e fénylő lélek-csillagok?

 Nem tudom...

De azt tudom, hogy bármikor lehet ez a pillanat,

 ez a sóhaj az utolsó lélekvillanásunk.

Tegnap előtt történt egy kis baleset.

Két blog sablonja volt nyitva, és ahogyan az szokott lenni,alaposan összekeveredtek.

Egy ideig úgy tűnt,megszűnt létezni az ametiszt.

Ma megpróbáltam rendet tenni,kicsit más mint eddig.

Egyelőre nem teszem fel a haloscant, egészen addig,amíg nem kényszerülök ismét ilyen lépésre.

Így azonban a kommentek sora kissé zavaros lett,mert kiesett az az idő,amíg a haloscan működött.

Tehát most nagyon régi kommenteket hírtelen nagyon újjak követnek. A régiekkel ne törődjetek,nem akarom őket kitörölni,engem nem zavar.

Annyi minden történt amíg nem blogoltam.Sok nehézség merült fel az életemben,amik látszólag megoldhatatlanok.

Igyekszem türelemmel viselni mindezt.

Ezért sem izgatott a blogolás,mert kedvem sem és időm sem volt hozzá.