Megsütöttem a húsvéti sós kalácsot.
Régebben piros tojással készült,mostanában azonban nem járnak már a fiúk locsolkodni,így a kaláccsal nem vártam senkit,ez volt sonkával a reggelink.
Vegyes érzéseim és gondolataim vannak ezzel kapcsolatban.
Szép volt ez a hagyomány,szerettem tojást festeni,hozzá tartozott az ünnepi készülődéshez. Aztán elkezdődött a pénzes őrület,hogy pénzért locsoltak.
Na nálam nem! Senkinek sem adtam.
Csak ahogyan kell,tojás volt,igaz,az gyönyörű.
Sok fiú évekig megőrizte.
Ehhez társult,hogy a lányok elkezdték megutálni a locsolkodást, az én lányaim is.
Egy kellemetlen színfoltja lett az ünnepnek.
Így mi az utóbbi években kirándultunk minden locsolkodó hétfőn.
A locsolkodás elmaradt,és ezzel végérvényesen elmaradt a locsolók összeszámlálása a nap végén.
Nincs mit számolni.
Sajnálom.
Kedves szokás volt,hogy a barátok sorban felvonultak.
Ma az interneten küldik a locsoló verseket.
Küldjek nekik piros tojást ?
