Többször,többen írtak Oshoról.
Jót is rosszat is.
Van,aki próbálja megérteni,és van,aki még azt sem,
csak teljes erejével évek óta szidja,mert az ő vallási nézeteivel ellentétes dolgokról olvas.(ő hiszi,hogy ellentétes)
Azt hiszi,hogy ha kinyilatkoztat valamit,az úgy is van,
és a véleményét próbálja ráerőltetni mindenkire.
Nem képes megérteni,és elfogadni mások véleményét,gondolatait.
Ez egyszerűen csak bigott csökönyösség,félműveltség, butaság.
Oshót nehéz érteni.
De érthető, és kiválóan alkalmazható az életünkben.
Néha az élet olyan helyzeteket állít elénk,amikor nehéz dönteni,
nehéz cselekedni,mert nem tudjuk,mi a jó.
Mi a jó nekem, mi a jó a másiknak.
Úgy gondolom,akkor vagyok képes a világnak a legjobbat adni magamból,
ha magamat a legjobbnak érzem.Akkor vagyok jó, ha a saját elvárásaimnak,mércémnek és korlátaimnak maximálisan megfelelek.
Nem mások elvárásainak kell megfelelni.
Akkor tudsz igazat adni a világnak,ha magadnak már mindent megadtál,
odaadtál,megmutattál,megtanítottál szeretettel,
odafigyeléssel vezetted magad az úton.
Akkor kezdesz hasonlítani saját magadra,
saját utadra,saját érzéseidre.
Boldog örömmel fedezed fel apró trükkjeit a világnak,amivel
képes kibillenteni egyensúlyodból.
Már nem haragszol a világra,mert tudod,hogy tanít .
Már figyelsz a jelekre,amik csak neked szólnak.
Minden morzsáját élvezed a tanításnak.
Minden cseppjét szívesen kortyolod a nehézségeknek,
mert látod a célt.
Tisztán látod,hová akarsz eljutni,mivé akarsz válni.
A cél pedig maga az utazás, a vállalkozás, a kockázatok vállalása.
Hogy azzá válj,akivé csak válhatsz.
Hogy az út végén mosollyal az arcodon mondhasd a világnak:
...én vagyok...
