Szeretem olvasgatni mások gondolatait.

Akkor is,ha nem kommentelek ma már sehol,csak néhány barátnál.

Csalódtam emberekben,vagy inkább úgy fogalmazok ,hogy "blogbarátokban".

Kétszinűséget , mások kijátszását vagy minden valódi ok nélküli lejáratását tapasztaltam meg itt.

Előbb nem értettem,később igen: ezek az emberek ettől hiszik magukat jobbnak,okosabbnak,különlegesebbnek,mint a többiek.

Több "blogbarátról " kiderült,hogy a különböző nevek mögött egyetlen ember rejtőzködik,szerepeket játszva.

Nem tartom sem felnőttnek,sem egyenesnek ,sem barátnak az ilyet.

Még virtuálisan sem.

Ma is olvasgattam,és találtam egy bejegyzést az egyik toplistás blogban.

Annyira ismerős volt az írás, Megtaláltam a blogomban

2007. május 29.-i dátum alatt.

Érdekes volt más blogján találkozni a múltam egy darabkájával,

hiszen hogy ezek a szavak nekem akkor miről szóltak,

csak én tudom.

Most másnak talán ugyanazt jelentik,talán egészen mást.

A múltunk a sajátunk.

Minden pillanatunkat hordozza.

Olyan , mint egy mély kút.

Végtelen,szinte feneketlen,időnként vissza tükröződik belőle valami.

Most egy tükörként hullottak elém a saját szavaim.

Kicsit talán másként fogalmaznék,de ma is ugyanazt jelentik,mint akkor.

Lényegében nem változunk.