Nagyon nehéz négy héten vagyok túl.
Talán ha az igazságérzetem nem lenne ennyire erős,akkor könnyebben vállalnám fel az ilyen feladatokat.
Ha igazságtalanság történik a szeretteimmel,valahogy mindig értetlenül állok előtte,és borzalmasan fáj a tehetetlenség.
Most megismertem az életnek olyan szeletkéjét,amiről csak a fantáziám szült eddig képeket.
A valóság más,mint a képzelet.
Sokkal keményebb.
Túl vagyunk már rajta, azonban egy életre meghatározó tapasztalatokat szereztem,amit nem kívánok senkinek.
Volt ebben előbb düh,majd szomorúság,majd a tehetetlenség tudata,végül fizikai fájdalom.
Nehéz kilábalni az emlékből,de igyekszem.
