Nem tudok aludni.

Fájnak a gondolatok.

Üresség van bennem , nincsenek emlékeim.

Csak pár kép,illatok,érzések.

Örök titok maradt.

Nagyon hamar magamra hagyott,és amíg velem volt sem ölelhetett,mert beteg volt.

Az akkori népbetegség, a tbc tartotta tőlem távol , majd ragadta el.

Tabu téma maradt a mai napig.

Hiába kérdem apámat,nincsenek válaszok.

Hiányoznak az emlékek.

Olyan,mintha nem is lett volna.

Csak a fájdalom van,és valaminek a keresése,amiről azt sem tudom,hol keressem.

Nem szeretem ezt az ünnepet.

Fáj,amikor a gyerekeim virággal köszöntenek,mert én sosem köszönthettem.

Csak egy hatalmas űr van bennem.

Köszönettel tartozom,mert az életet tőle kaptam.

Ma már azt is tudom,hogy a hiányával nevelt,attől lettem erős.

De más tudni,és más érezni.

És még ma is csak a fájdalmat érzem.

Azt gondolom,ez sosem múlik el, amíg élek.