Ahány ház,annyi szokás.

Mi is kialakítottunk egy hagyományt a családunkban,amit igyekeztem átadni a gyerekeimnek.

Így már több,mint 35 éve azonos a menü,és az ünnepi készülődésnek is határozott rendje van.

Így a holnapnak is.

Sosem éltem meg áhított vallásossággal ezt az ünnepet, inkább mindig kissé nyomasztó volt.

A locsolkodást utáltam.

Jöttek a házbéli fiúk,akikkel együtt nőttem fel.

Na...ez még elviselhető volt. Csak néhány felnőtt ezekben a locsolókban komoly tartalmat látott...ez már kellemetlen volt.

Jöttek az osztálytársak...ez időnként kínos volt.

Aztán jöttek az apámkorabeli bácsik...na ettől már menekültem.

Valahogy ez nem az én világom.

Mindennek ellenére minden évben elkészítem a hímeseket,mert szeretek festeni,tetszik a látványuk.

Most?

Házbéli kisfiúk...régi osztálytársak...apukámkorú szomszéd bácsik...

Sok minden nem változott.

A lányaim terhesnek érzik a locsolást,ezért már évek óta menekülnek.

Holnap is kirándulunk.

Pannonhalma, arborétum...gyümölcsös és fűszerkert.

Nyílnak a gyümölcsfák.

Megkönnyebbülök.

Az idén festett tojásokat elviszik a család fiúi, a többi marad marad a kosárban.

Locsolni pedig mi lányok fogunk,mert előbb felébredünk,mint a fiúk,így jó pohár hideg víz lesz a jóreggeltjük :-)