Az estét és az éjszakát baráti körben,színészek és rendezők között töltöttük.

Jó volt bolondozni,és megváltani a világot.

Legalábbis gondolatban.

Hiányzik a régi életünk,amit a színházunkban éltünk.

Már sosem lesz olyan,mint volt.

"Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott,
Rám tán halálos volt a játék,
Magának érte taps jutott.
Így osztják a babért a földön,
Hol a szív sorsa siralom...
...Hány ily darab játszódott már le
Ezen a monstre-színpadon?!"

(Ady: Finita)

.

Tájékozódtam mindenről

:-)

Országos helyzetjelentést kaptam arról,hogy ki szokik le éppen a cigiről, ki szokik rá éppen az ital bódító kábulatára, ki kapott főszerepet,ki sértődött meg éppen,mert nem kapott főszerepet,kinek született gyereke,ki házasodott és ki vált el, ki kezdett drasztikus fogyókúrába, kinek kivel van teljesen titkos viszonya...és így tovább...

Röviden:

aki tegnap nem tudott eljönni,arról is mindenki mindent tud.

Pletykás népség,de jól van ez így.

Sohasem rosszindulatú pletykálás ez,inkább törődés a másikkal,

egyfajta szeretetteljes figyelem a barátokra.

És persze a híreket kizárólag egymás között osztottuk meg.