De idő múlásával egyre szépülnek.

Nem minden emlék szépül. Persze az a jó,ha csak a szépre emlékezünk.

:) most mosolygok magamban, találó szavak , jó időben megint!! És Osho, ki más:) Nemrég írtam az oldalamon gondokról , emlékekről , kérdések repkednek bennem.... és ez most jókor jött megint hogy helyrerázzon!:) Köszönöm, ölellek!:) Remélem jól vagy. Nem tudod mi lett Blue oceannal? Rég nem írt.:(

Olvastam a gondjaidat,tudom,hogy nehéz. Blue jól van,egy másik közösségben együtt vagyunk. Néha elég egyetlen szó,hogy az ember fejében helyre álljon a rend,ami segíthet a léleknek. De nehéz,és néha gyötrelmes ez az út. Nekem nehéz,mert a megoldás kulcsa nem az én kezemben van. A történteket pedig az idő sem szépíti meg.

Ő már nem fog itt írni?:( Hol van az a másik közösség? De ha nem mondod el, hát nem. Nekem valahogy nem elég egyetlen szó, s nem is tudom kitől fogadnám el! Rájöttem hogy nem bízok senkiben igazán, ...igen még a szüleimben sem. Távol vannak, senkim sincs itt. Csak a párom , de pont vele voltak gondok, és sajnos nem tudom élünk-e majd együtt újra, vagy egyáltalán lenne-e értelme?? Mert ahogy mondod, van amit az idő sem tud megszépíteni.Kapaszkodok bele, mert félek új életet kezdeni, pedig tudom hogy abban ott rejlik esetleg egy jobb élet is. Nehéz dönteni, mert nem vagyok teljesen tisztában a dolgokkal, és teljesen összezavarodtam. Nem találom önmagam!!!Anyagi gondok is vannak, és ha őt eldobom, lehet csak rosszabb lesz, pedig anyagi támogatást nem is kapok tőle. És ráadásul azért költöztünk szét, mert bántott is. Amit a legtöbb nő nem bocsájt meg, és én se nagyon tudtam. De mindketten követtünk el hibákat! Én em vagyok makulátlan, mert neked elárulom, közben megszerettem mást is, egy jó barátot, aki sajnos a számomra többet jelent már barátnál. De mellette mindig boldog vagyok és nyugodt, és sokat segít mert belém lát és tudja ki vagyok igazán és igyekszik nekem utat mutatni... de van valakije. Néha nagyon vágyom utána és ilyenkor elszégyellem magam ,mert ez így nem helyes, nem jó!! Senkivel nem tisztességes. ebbe a helyzetbe én kevertem magam, nekem kell megtalálnom a kutat is. De ha tudom hogy a párom nem tud változni, és talán sosem fogunk teljesen boldogok lenni, mert igen sok a vitánk, és már bántott is tettel, miért nem tudom olyan könnyen elhagyni?? Sajnálom hogy ezzel terhellek, de tudom hogy te egy érett, nagyon okos nő vagy. És...elvesztem a tengeren, hánykolódok minden este!:(

Néha mindenki hánykolódik. Nehéz bármit is mondani így az ismeretlenségből. Ebből,amit leírtál,azt gondolom,el kell engedned ezt a fiút. Valószínű,hogy nem egészen olyan,amilyennek te látod. Azt hiszem,csak a vágyaidat vetítetted rá,és csalódnod kellett. Ha bántott az nem csak egy kis hiba,amit meg lehet bocsátani. Az komoly hiba. Most van valaki más az életében,had bántsa csak azt,ha tűri. Okosabb lenne most inkább magaddal törődnöd egy kicsit,erőt meríteni,és talpra állni. Meglátod,amint nem kapaszkodsz bele,nem pazarolod rá az energiádat,azonnal jobb lesz. Majd jön valaki más,aki valóban szeret. De csak akkor jön,ha már nyitott leszel az újrakezdésre. Most inkább foglald el magad,olvass,tanulj,hallgass jó zenéket,írjál,rajzolj...bármit,ami leköti a figyelmed. Ő pedig had éljen olyan életet mással,ami neki jó. Hidd el,nem kell senki,hogy megmondja neked,mikor mit kell tenned. Nem kell,hogy valaki más irányítsa az életed,azt neked magadnak kell megtalálni,mi a jó. Nem tudom,hogy Blue visszajön-e még a blogolra. A blogját nem törölte. Hogy hol van,azt nem mondhatom el,mert nem véletlenül ment el. Ha azt akarná,hogy bárki is megtalálja,akkor kiírná a blogjára,hogy hol található. Ezért sajnálom,de én nem mondom el.

Szia! Köszönöm mindazt amit írtál, de van amit félreértettél:) A párommal vagyok, csak külön élünk, és nincs rajtam kívül senkije. csak nem ment az együtt élés, és miután bántott, eljöttem tőle. Csak közben beleszerettem másba, akinek van barátnője. De az sem menne, és a párommal is félek mi lesz a vége. Na ez a gáz igazán!!! Gondoltam hogy nem véletlen ment el, és ezt nagyon sajnálom. Tudod ő volt az első ezen az oldalon, akit valaha olvastam, aki felemelt a rossz hangulatból, akivel éjszakákat töltöttem el:) Remélem te nem tűnsz el!:(

Azt hiszem a külön élést értettem szakításnak. Valószínűleg nem tűnök el,de sajnos a valódi barátaim már mind elmentek innen. Kár,valamikor nagyon jó társaság volt. Most csak néhány blogbarát van,akivel szivesen szót váltok.

Értem. Hát nem szakítottunk, hanem úgy gondoltam külön élve kissé átgondolhatjuk a hibáinkat és ha akarunk, változtatunk rajta. Mivel szeretjük egymást. De lehet már az egész csak kapaszkodó és felesleges, mert hiába van szeretet, ha lehet hogy nem is illünk össze. És talán épp ezért nehéz elengedni. De hagyjuk is!!! Az az érzésem hogy te is le fogsz lépni, és ez szomorúvá tesz, mert sokan eltűntek mostanság...:( Nem tudom mi van, de lehet tényleg van ennél jobb oldal is.? Már én is néztem volna, de nem tudom hol és mit? Én itt kezdtem és szeretlek titeket. Kissé üres lenne az életem:( Reméelm azért egyszer majd meggondlod magad és hagysz valami nyomot azoknak akik szeretnek!:) Ölellek! ...és nem zargatlak tovább a nyűgjeimmel, mindenkinek meg van a maga baja!

Még valami fontos amit szerettem volna elmondani! Nagyon örülök hogy megismerhettelek Téged, mert az oldaladon olyan dolgokat olvashattam amik mindig eltötöttek örömmel, amik segítettek hogy kissé magamhoz találjak, hogy sírjak ha épp az kell, és olyan érdekességekről olvashattam amik gazdagabbá tettek. Öröm volt benézni az oldaladra -állandóan!:)Hallgattam a zenéidet, olvastam az infóidat a nagyvilág minden zugáról,emlékeket idéztél fel amelyeket nem szabad soha elfelejteni! Csak egy a gond! Minden és mindeki változik, és amitől félek hogy elveszítek olyan emberket, akik számomra fontosak!!! Te is egy vagy közülük...és őszintén én még szeretnélek éveken át olvasni!:)

Köszönöm. Hidd el,nem áll szándékomban elmenni. Én is itt kezdtem blogolni,és itt tanultam meg ennek a fortélyait,a szerkesztéseket,amiket most is nagyon szeretek. Jön a hűvös,ködös ősz,és megint szerkesztgetek majd.