„Reggeli harmatként az élet elcsillan."
A lótusz levelén a reggeli harmat szépen csillog, de hamar elillan. Ugyanilyen az élet is. Csillog-villog, sokat ígérő, de eltűnik, mint a pára. Egy kis harmatcsöppben sok mindent látni, olyan mint egy gyémánt. S mégis, ha feljön a Nap, felszívódik, volt-nincs, tovatűnt. Így van ez az élettel is, sokat ígérő, illuzórikus, de mielőtt észbe kapnánk, máris a végére érünk. S aztán csalódottan távozunk.
Időben kell észbe kapni...és a sok gyémántfényű csillogást reálisan szemlélni...nem elég gyönyörködni a csodákban,tenni is kell értük.
Itt és most emberhez méltó módon.
