Egy mérhetetlen
messzeségben szendereg
most a Nap velem.
Arcomhoz nyújtja
száz kezét a vizen át,
s bukik a mélybe.
Veled halok
fényem, ölelj karodba
aranytengerem.
2010.07.20. 16:57 alfroyul
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr266136299
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.