A szivem játszik velem.
És mindig ő győz.
Nem tudok vele zöld ágra vergődni.
Az eszem talán már döntött, de a szívem kiabál:
NEM! NEM! Menj tovább!
Pedig rég tudom, hogy semmi sem tökéletes.
Én magam meg sem közelítem a tökéletesség fogalmat.
És mégis, mégis...
Pedig annyira meg akartam érkezni...
A küszöbnél megtorpanok...
Bent meleg van, de nem látom a csillagokat.
Kint fázom, de tiszta a levegő, és nincsenek falak.
És nincs két életem.
(régi napló részlet)
