akkor is jó élni,
ha úgy látszik,
keserű a világ,
rosszak az emberek,
egyik pofon után a másik ér,
ha körülöttünk minden elromlott,
akkor is érdemes élni,küzdve is, betegen is,
fáradtan, néha elkeseredetten is,
addig, míg él bennünk az öröm csírája,
az öröm csírája pedig nem pusztul el,
míg van valaki,
akár csak egy ember is él ezen a világon,
akinek fontos az életünk...
...az ember sokat csalódik,
talán, mert túlzottan nagyra vágyik,
arra, hogy a csillagok között
mindent túlragyogó Nap legyen...