A lelki szemeink filmszalagjára rögzített, tetszőlegesen előhívható pillanatok. Örök jelenidejű emlékeink, amiket végig magunkkal viszünk.
A türelem jutalmai. A türelemé, aminek olykor megadatik elleshetni a pillanatot: Amikor a bimbóból, a készülődésekkel teli sejtelemből kipattannak a virág szirmai: ahogy az ígéretből kibomlik a teljesedés.
Amikor a bábból előbújik a lepke és először mozduló szárnyán megcsillan a születés hímpora. Amikor a cseppkő könnyet ejt. Amikor valaki egyszercsak megnyílik számunkra görcs, póz, színészkedés, félelem és félhomály nélkül. Odahajol hozzánk és az arca, minden mozdulata, szava és a lelke őszinte.
Kendőzetlen és - mert igaz ott és akkor - gyönyörű és örök.
Nem szabadna hagyni, hogy az ilyen közelségek, mint a varázs, megtörjenek. Óvni kellene őket, oltalmazó kézzel és eleven szívveréssel éltetni.
Amíg csak lehet.
Mert végig magunkkal visszük őket.
(m.g.)