Hallottam, hogy dalol a lelkem egy falevél mögött, leszakítottam a levelet, és akkor azt hallottam, hogy egy fátyolból dalol. Letéptem a fátylat, akkor meg azt hallottam, hogy egy fal mögül dalol.
Ledöntöttem a falat, és azt hallottam, hogy a lelkem velem szemben énekel. Felépítettem a falat, megvarrtam a függönyt, de nem tudtam visszaszögezni a falevelet.
A kezembe vettem és hallottam lelkem hatalmas énekét velem szemben.
Ilyen érzés, ha valaki barátok nélkül mélyül el magában.
Leonard Cohen az Irgalom könyvéből