Kedves Ametiszt !
Levelet írok Neked, mert így egyszerűbb.
Szeretnék értelmesen elbeszélgetni veled, de te mindig máshol vagy.
Rohanok utánad, de te meg sem állsz.
Nem akarlak bántani.
Te vagy a legjobb barátom.
Szeretlek. Tudom, hogy jót akarsz.
De mindig akarsz valamit.
Tegnap kedvetlen voltál, mert "csak úgy" eltelt a nap.
Miért ne telhetne el "csak úgy" egy nap vagy több nap?
Néha azt gyanítom, hogy te nem is akarsz találkozni velem.
Mert másnak adod az időd.
Fontosabbnál fontosabb dolgokkal foglalkozol, tudom.
És mindig mindent meg lehet magyarázni, ezt mindketten tudjuk.
Észrevetted-e, hogy ismét vége egy évnek...
...és kezdődik egy új...új feladatokkal...
Szeretném, ha tudnád, hogy büszke vagyok rád.
És nagyon szeretnék együtt örülni veled.
És felnyitni a szemed, hogy lásd meg, hogy van miért!
Nézz csak körül... Értéket teremtettél.
Az emberek szívében elsősorban.
Hidd el!
Mi lenne, ha egyszerűen csak örülnél?
Van okod arra, hogy elégedettlen légy?
Ja, hogy nem mindig minden úgy van, ahogy te akarod...
Nyugodj bele. És vedd észre a fától az erdőt!
Én támogatlak mindenben, tudod.
Érted?
Tudom, hogy boldog vagy.
Mindig ezt mondod.
Kérlek, hogy figyelj egy kicsivel jobban rám.
Mert boldogabb is lehetnél.
Én tudom.
Ametiszt
