Hogy mitől lehet egy ember boldog?

Azt mondják, ha az énünk határain túljutunk...

Minden vallás felismerte ezt az igazságot. Az ateizmust és válfajait kivéve, ami ugyszintén tekinthető vallásnak.

Az énünk határain túl...

Hogyan? Lehetséges egyáltalán?

Hiszem, hogy igen. Ima, meditáció, kontempláció... Vannak utak, járhatóak. Amit legfontosabbnak tartok, hogy őszintén, szívből élj, ne félj! A boldogsághoz nagy bátorságra van szükség. Elhagyni a biztonságot nyújtó, jó meleg börtöncellát...

Akarod?

Jó tudni, hogy mit várunk el az előttünk álló időtől, mert azt fogjuk kapni. Tudod, az igazi kérdés nem az, hogy miért nem érjük el a céljainkat, hanem az, hogy miért nem tűzzük ki azokat.

Mert létezik bennünk egy automatikus célmegvalósító mechanizmus, ami rögtön működésbe lép, amint egy célra fókuszálunk. Ha egyszerre nem három különböző dolgot akarunk...

Mégis embereknek csupán 3%-a tűz ki magának világos, konkrét, határidővel ellátott célokat. A többiek a véletlenre, a szerencsére, a férjre, a főnökre bizzák. Csodálkozol azon, hogy annyi frusztrált és elkeseredett ember van manapság?

Én nem.

Tiszteled-e magad annyira, hogy egy csendes órát szakíts a napodból arra, hogy elgondolkozz a céljaidon? Érdemesnek tartod-e magad arra, hogy azt a csodálatos életet éld, ami az álmaidban él?

Én megcélozom a holdat.

Még ha elhibázom is, a csillagok közt landolok...
(ugye,sokáig ez volt a mottóm)

Van egy út, amit szolgálatnak hívunk.

Ez volt a Jézus útja. Számomra is Út.

Adni és adni. Jó szót, simogatást, egy falat kenyeret.

Amim van. Önmagam.

Túl az elme határain...

Igazi cél és boldogság.