Amerika Feldmár Andrástól idézgetett.
Az egyik írás arról szól,mennyire vagyunk felelősek önmagunkért.
Erről a következők jutottak eszembe:
Véletlenek márpedig vannak.
Meg jedik. Meg indigók.
Meg orkok. Meg vámpírok. Trollok... Harry Potter... Meg helikopter... Meg húsvéti nyúl...
Meg a télapó.
Vagyok én is. Véletlenül pont itt és pont most, de véletlenül sem szándékosan, csakis véletlenül...
Valahogy sodródok az életben véletlenül persze és nem hiszem, hogy én tehetnék róla.
Nem azért az én életem, mert én teremtettem ilyennek a félelmeimmel és a kételyeimmel, hanem azért, mert véletlenül valaki csúnyán kibabrált az én életemmel... Biztos Harry Potter volt. Vagy egy angyal... Egy fekete szárnyú, skótszoknyás, szivárványszínű zoknit viselő, vanília illatot árasztó, szőkére melírozott hajú, enyhén molett hölgyecske... Aki kicsit csámpásan repült, kis híján leverve az ablakpárkányomat. Ők tették!
De nem okolom őket érte, mert szigorúan véletlenül sikerült nekik!
Az alvászavarokról pedig az álommanók tehetnek, akik szintén köztünk járnak, fekete hajuk van, lila szemük és indigószínű ruhákat viselnek... Persze csak, ha nincs véletlenül a mosodában! Ha véletlenül ott van, akkor felvesznek akármit. És azzal ütik el véletlenül feleslegessé vált idejüket.Viccesek nagyon.
Ezt a sok véletlent egy rakáson!
(folyt)
