véletlenek...

2009.11.29. 09:57 alfroyul

És elértem IGEN, végre elértem!

Az önfejlődés csúcsán vagyok! A legtetjén. És ez nem véletlen, ez már nem az!

Zöldül a kezem, talán jedi lennék? Á, dehogy! Tán madár látta piros felhő? Á, dehogy! Rácsaptam véletlenül a csomagtartót?

Na ez nem volt véletlen! Az egyetlen nem véletlen esemény az életemben.

Tudom! De hova vezetett?

Fájt. És ezért rájöttem: vámpírjediangyalkopter vagyok!

Minden tünet együtt: szeretem a csokit, barna a hajam, néha tök rossz kedvem van, néha meg tök jó, tudok olvasni, és néha nagyon irigyelem a betűt, 170 cm seggberúgott önsajnálatú pozitív depressziós!

Valamit kihagytam? Csak mert a tükör is lehet görbe.

A leírt szó nem szentírás.

A vélemény az vélemény.

A tapasztalat tapasztalat.

A szeretet az szeretet, bármilyen formáját éled is meg.

A harmóniának is sok fajtája van. De semmi sem állandó, minden változik.

Az utad pedig a Tiéd, vagyis egyedül TE változtathatsz!

Lehetsz te arkangyal vagy farkangyal...

Lehetsz bármi, ha elhiszed.

De hinni, azt, ki tanít meg?

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

11 komment

Címkék: gondolkodó

A bejegyzés trackback címe:

https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr296136518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ilona 2009.11.29. 11:54:55

Nagyon jó írás, kissé cinikus, kissé gúnyos, de pont ezért jó. A vége, a befejezés is nagyszerü és valóban ki tanít meg hinni? Erröl egy könyv jutott eszembe, Erich Fromm, A szeretet müvészete. Abban olvastam, hogy a hitet magadnak kell, magadból kihozni és minden nap gyakorolni, mert az is hamar elszáll, elmúlik, elfelejtödik. Utána kell néznem, mert pontosan idézni nem tudom.

Válasz erre

2009.11.29. 11:55:55

mi jó

Válasz erre

ametiszt 2009.11.29. 12:45:54

Igen,erről van szó,hogy a hitet magunknak kell kialakítani. És ha valakinek az sincs,akkor semmi sincs.

Válasz erre

Klarissz 2009.11.29. 18:56:24

Véletlenek pedig nincsenek! A hit, egy külön fejezet. Igen, mindenkinek hinni kell valamiben. Én speciál makacsan hiszek az emberekben. Pedig csalódtam, nem egyszer.... Csodás ádventet kívánok Neked én is! Puszi

Válasz erre

ametiszt 2009.11.29. 19:16:49

De örülök neked Klárikám! Persze,tudom,hogy nincsenek. Ez az írás csak reakció volt arra,hogy kifejtettem azt,hogy igenis mindenki maga felel a saját életéért. Véletlenek pedig nincsenek,tudatosan kell élni,figyelni a jelekre, a "véletlenekre", és ésszerűen meg kell élni azokat. Így gondolom. A hit? igen , az egy más dolog. Jó,ha van. Ha segít,ha korlátokat ad,amire támaszkodni lehet,és határokat szab,segítő határokat,amiben még a szabadság is megmarad. Vagy sokat akarok?

Válasz erre