Örülök, hogy itt vagy!...és igen, pihenned kell. Ez nem luxus, nem szabad, hogy az legyen. Kellemes adventi készülödést, tudom, szereted. Blogodon is látszik, nagyon szép. :)

Köszönöm Ilona!

De jó,hogy itt vagy!(ismét egy csodás sablonnal:)) Én is szeretem a karácsonyt,és az azt megelőző készülődést,hangulatot.:) Most már csak egy kis hó hiányzik:)

A karácsonytól egy kicsit mindig félek,az ünnepvárással próbálom ezt a félelmemet feledtetni. Örülök,ha tetszik :-) bár lehet,hogy még korai,mert a télnek nyoma sincs még.

Akkor tartsd is be a pihenést!

Betartom Dédike :-) csak annyit dolgozom,amennyit muszáj,és közben is pihenek,ha elfáradok.

Nagyon orulok, hogy itthon vagy, es remelem sikerul vidaman, enekelve keszulodnod, valamint a pihenesre kikapcsolodasra is marad idod. Remelem minden sikeres lesz.:-)

Nagyon örülök,hogy itt vagy,pihenj sokat,ne eröltesdd meg magad.Titokban biztam benne,hogy lesz vmi vältozäs egy bizonyos illetöben,de ugy lätszik ismet csalodnom kellett...:(( Sok puszi Neked!!!!

Köszönöm Ancsa ! épp most jártam nálad,és látom,hogy nem látom... Remélem,minden rendben veletek. Pihenj sokat,vigyázz magatokra. Hááát...én nem vártam változást. Pedig az élet sorozatban adja elé a lehetőségeket. Ezt a viselkedést maga választotta. A gödröket,amiket ásott,neki magának kell betemetni. Vagy hozzá kezd végre,vagy nem. Éljen a tudattal majd,amit maga teremtett. Miért is változna? egy hamis képben él,és azt hiszi,az a való. Meg sem próbál tájékozódni a valóságról,hogy megértse,mindig van segítség és visszaút.

Tudom,de én még mindig annyira biztam benne,hogy mégis elöjön belöle a JŇ...hiszen annyi alkalom adódik vagy,ha nincs is alkalom akkor is.....jön a karácsony,olyan szép lehetne...sokszor gondolok Rád/Rátok ,reménykedem,hogy egyszer,talán......

Én már feladtam. Többször megbíztam benne,és elhittem,hogy őszintén gondolja,de nem. Már nem várom,élje a maga választotta életet,anyját megtagadta,ha neki ezzel így jó élni,akkor csak tegye. De sajnos sohasem lesz boldog. Mert aki a saját édesanyját képtelen elfogadni,szeretni,aki megtagadja a gyökereit,aki megtagadja azt az ősi energiát,amit Isten által az anyjától kapott,annak sohasem lesz jó párkapcsolata ,és nem lesznek igaz barátai sem.Az évek elmúltával majd tapasztalja ezt,és sajnos fogalma sem lesz róla,hogy mindez miért van így. A saját személyiségéből fakadnak a kudarcai.Mert amit elért,az nem siker. Erőszakkal elért valami,amire most még büszke. Később rájön majd,mennyire értéktelen. És arra is,hogy a vágyain kívül semmije sincs. De addigra elszállnak az évek felette,és végképp tönkreteszi a saját életét. Ezért nekem már a legkevésbé fáj,amit velem csinált. Sajnálom őt,de tudom,hogy segítséget nem fogad el,és a maga választotta úton marad. Amint látod,úgy írt be a blogomba,mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Utolsó levelében azt írta,szégyelli,hogy egy ilyen lény hozta a világra,mint én. És azt is,hogy várja a halálomat,és hogy a halottas ágyamnál sem engedi majd,hogy lássam az unokámat. Majd egészen hazáig jött egy idegen országból,és a házunk előtt tologatta a gyereket,arra várva,hogy majd meglátom őt,hogy itt van,de nem jön haza,mert nem vagyok fontos számára. Különböző gonosz terveket agyalt ki,és véghez is vitte őket. Teljesen fölösleges volt a blogba írni. Előző alkalommal válaszoltam rá,ezzel is lehetőséget adva ,megmutatni,hogy van visszaút. Nem élt vele. Egyet tehet. a földig hajol előttem, és azt mondja: " én vagyok a kicsi,és te vagy a nagy,köszönöm,hogy a világrahoztál,és felneveltél,köszönöm az energiát,ami tőled árad felém,sajnálom mindazt,amit ellened tettem" Ennyi. No...ezt nem lehet egy blogba beírva tenni,mintha az előző évek meg sem történtek volna. Valóban elém kell térdelnie. Egyszer majd ráébred erre,de ez nem mostanában lesz. Vagy megélem,vagy örök életében hordozza a tettei következményét. Mert az embernek nem az ítélkezéstől kell félnie. Az ember csak a saját tetteinek súlyától fél. Ebben is van választása.