A vers mindenkinek mást üzen,és hogy mit,az belőlünk fakad.
(nem csak a vers,minden más is)
Õszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Galagonya egy hölgy,mondjuk úgy 40 fölött...
tele aggodalommal az évek múlása miatt.
Fél az öregedéstől. A " ruhája" a nő teste, ami izzik. Mi mindent jelent az ember életében az "izzás"?
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Az élet már megviselte Galagonyát. Már sokat tapasztalt, és már tudja,
hogy bármi történjék (szél szalad ide-oda) a saját sorsával kapcsolatban csak magára számíthat.
Maga dönt mindenben.
Az ember bár vannak társai,mégis magányos.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Egy tiszta teliholdas éjszakán érzi,hogy még "izzik ".
Még éppúgy , mint fiatal korában,ég a tűz a testében,lelkében.
Õszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Gyönyörű ez az ismétlés.
Időtlen idők óta így van ez.
Az ember fél a haláltál,mert nem ismeri azt.
Fél az öregedéstől,annak minden testi és lelki fájdalmától.
és az ember megőrzi élete élményeit,
amire jó emlékezni egy-egy holdas éjszakán.
