A Győri antológia szerzőinek jubileumi kiadványa :
Sámándobtól harangszóig.
Az eddig megszokott formátumtól való eltéréssel is jelzi az ünnepet.
A cím jelzésértékű: ars poetica.
Kifejezi a szerzőkör elhivatottságát, az alkotás erejébe vetett hitét,
az ősi nagy mágusok, varázslók, sámánok (költők) átörökített
közösségszolgáló és -formáló, világmegváltó és -teremtő szerepét,
a lélekhitnek azt a változatát, mely a kiválasztottsághoz kapcsolódik,
s csatlakozik a keresztény kultúra szellemiségéhez.
A szépirodalmi művek mellett sok és szép képzőművészeti alkotás
reprodukciója került a jubileumi kötetbe, jelezve,
hogy a kör tagjai más műfajokban hogyan látják az ember és a világ kapcsolatát,
hogyan igyekeznek kibontani azokat a lehetőségeket, melyeket a sors plántált beléjük.
Sok vers keltheti föl hangulatával, érettségével a figyelmet,
sokan keresik és meg akarják lelni a maguk helyét.
Sok verset hat át a gyöngédség, a finomság.
Természetesen nem ebből az antológiából tudjuk meg,
kit érdemes költő- és írószámba venni, hiszen sokakról ez már kiderült.
Hogy néhányuk nem lesz költő és író, az sem nagy baj, nem számít.
A lényeg ebben az esetben hangsúlyozottan a jelenléten van.
A közös szellemi megnyilvánuláson, a publikáláson, a jubileumra való emlékeztetésen,
miközben az összeállítás szól valamiről.
Részlet a fülszövegből:
"A sámánok révült állapota a dobok különleges ritmusának hatása alatt átterjedt a hallgatóságra, mely ezáltal elvarázsolódott, és egy tisztultabb lelkiállapotba (katarzis) került. A jó vers érzelmi-hangulati töltése és lüktetése ugyanilyen hatást vált ki az olvasóban. A keresztény kultúra sok szempontból hasonlít az ősi szertartásokhoz. Az istentiszteletek lélekemelő atmoszférája, az egyházi zene, a közös éneklés a híveket átszellemült állapotba hozza, és a hit megtartó erejével segíti a mindennapi gondok, bajok legyőzésében."
Az ünnep elmúltával megbeszélés tárgyát képezi majd még a hogyan tovább? kérdése.
Egy időszak lezárult az életünkben.
Lehet,hogy a jövő képébe már nem egy antológia illik.
Még akkor sem, ha a mostani olyan teljesítmény, amely kimagaslik az eddigi kötetek közül.
Azzal az érzéssel tehetjük könyvespolcunkra,
hogy a szélesebb körű helyi olvasóközönség igényeit jól szolgáló munka jelent meg.
Találunk benne sok-sok élettapasztalatot és ősi bizodalmat.
Elhihetjük: a sámándob ugyanolyan fontos lehet az életben,
mint a harangszó, a jelenlét, a szívdobogás.
Úgy érzem,hogy mindaz,amit tíz évvel ezelőtt elhatároztunk,
amibe baráti összefogással belefogtunk, az maradéktalanul megvalósult.
Szeretnék itt megemlékezni azokról,akik az eltelt idő alatt elmentek közülünk.
Sárai Anikó barátnőmre,akivel az Antológiát kitaláltuk,
és akivel sokat küzdöttünk a megvalósításért.
Vince bácsira,akinek gyönyörű verseket köszönhetünk,
és ugyanígy Alexy Mikire.
Ez a nap egy kicsit a ti ünnepetek is volt.
És végül,de nem utolsó sorban mindenkinek köszönöm a munkát,
amit az elmúlt tíz évben adtatok magatokból, hogy megjelenhessünk.
A hogyan tovább a jövő zenéje.
