Amerika oldalán volt ma téma.

A toleranciáról való eszmecserék időszerűsége teljesen nyilvánvaló.

A minden idegen - például a más nyelvet beszélő emberek, a más vallásúak,

a más értékrendet vallók - iránti harag és gyűlölet energiája láthatóan

hosszú időn át halmozódott, ma pedig a felszínre tör.

A helyi háborúk és a terrorista cselekedetek,

a nemzeti kisebbségek és a menekültek tömegeinek üldözése

mindezen pusztító és emésztő erő működésének eredménye,

amelynek neve: türelmetlenség.

A türelem és tolerancia nélkül sem hazánk, sem az emberiség egésze

nem maradhat fenn. Az egymással kapcsolatba kerülő kultúrák,

nemzetek, társadalmi csoportok kölcsönös türelme nélkül az emberek

egyszerűen csak elpusztíthatják egymást.

Manapság a türelem, sokkal inkább, mint valamikor a történelemben,

nem egyszerűen elvont filozófiai eszmény, hanem

a megmaradás tisztán gyakorlati feltétele.

Ezért néha úgy tűnik, hogy elég csak azt mondani:

"Emberek, legyetek türelmesek egymás iránt,

a másság iránt, a különböző nézetek iránt!

Éljetek barátságban, kössetek megállapodásokat azokban

az esetekben, amikor együtt kell döntenetek a közös ügyekben,

találjátok meg a különböző társadalmi csoportok és közösségek

számára megfelelő megoldásokat az érdekek összeütközésekor!"

Úgy tűnik, elég kimondani ezt az általános jelszót, hogy minden érthető legyen.

Ha nem gyakoroljuk a türelmes magatartást, akkor nem marad más,

mint egymás kölcsönös megsemmisítése.

Manapság ezt megtenni nem is olyan nehéz.

Ugyanakkor a tolerancia problémája bonyolultabb, mint az elsőre látszik.

Először is a gyakorlati nehézségekről kell szólni, s azok valóban nagyok,

hiszen a türelmes magatartásra jellemző, hogy az az ember és a

megismerés értelmezésére vonatkozó közösségben létrejövő helyzetben gyökerezik.

Ilyen például a függetlenségre, az egyéni autonómiára való törekvés,

szándék a meggyőződésért és a tettekért vállalt személyes felelősségre,

bármilyen ideológiára vonatkozó erőszakos rákényszerítéstől való tartózkodás.

Még ha azok az ideológiák jónak is tűnnének, kényszerre nem kerülhet sor.

A tolerancia azt is feltételezi, hogy sokféle meggyőződésünk és

ítéletünk viszonylagos, megindoklásuk lehetetlen olyan módon,

hogy mindenki számára vitathatatlan legyen.

Láthatóan az ilyen jellegű irányultság nemcsak nem jellemzi

a létezett és létező társadalmak nagy részét,

de történelmileg tekintve újkeletű jelenségről van szó.

Sok ország és kultúra számára a tolerancia eszméje szokatlanul új,

sőt egyenesen gyanús is.

Ajánlok egy filmet a témában:

Túl a barátságon ...