"Én Istenem, az idő hogy szalad!
Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk,
múlt és emlék: minden elmarad.
Nyomunkat rendre belepi
rőt lombjával az őszi szél.
S hogy kik voltunk:
maholnap az sem tudja,
aki rólunk beszél."
Wass Albert
2009.09.15. 00:27 alfroyul
3 komment
Címkék: szóvirág
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr756136621
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ilona 2009.09.15. 09:14:07
...dehogyis...
Akik szerettek, sokág fognak beszélni...és azok is, akiknek nem volt módjukban szeretni Téged, azt hiszem, ök a legtovább, mert a MIÉRT mindig ott marad, legbelül a lélekben, ahogy az én apám is nekem.
ametiszt 2009.09.15. 10:55:07
igen,legjobb lenne a még élőkkel békét kötni,de sajnos ezt a legtöbben csak már későn látják meg...
margit2 2009.09.18. 21:30:17
...Ez így van sajnos... Aztán a lelkiismeretfurdalás sosem múlik el...
