gyerekkori emlékeim ...álmaim...
egyre gyakrabban visszaköszönnek az emlékek az álmaimban...
minden...a Zsiga macska...a könyveim...anyám illata...
...és egy hang,egy dallam,amit esténként énekelt nekem...
...és én láttam azt a lovat a csillagok között...
...és a titkok,mert még most is maradtak titkok,
érthetetlenül,fájóan...
és azt hiszem,a sírba visz magával mindent,
amit tudnom kellene...
makacs, önző öregember lett belőle,aki sosem szeretett,
csak önmagát...
nekem csak egy kevés maradt, szinte semmi...
egy arc...egy illat...
és még a születésének napját sem árulja el...
azt mondja,nem emlékszik...
a felesége volt,az egyetlen gyerekének az anyja...
de ő nem emlékszik...
ha nem,hát nem...
többé nem kérdezem...
már úgyis tudom,hogy holnap...
