Rajneesh Chandra Mohan Jain
később Osho néven vált közismertté.
Az "Osho" a zen tradícióban a szellemi mester megnevezésére szolgál.
Szabad életet élt, próbára téve a vallási, társadalmi és politikai tradíciókat.
Mindig azt hangsúlyozta, hogy a tudást az embernek
magának kell megtapasztalnia,
nem pedig vakon elfogadnia mások tudását és hitét.
Tanítását nem intellektuális megértésre,
hanem megtapasztalásra alapozta.
Vipassana , Patanjali ,Dhyan
Kinában “ Ch`an” lett, Japánban pedig “ Zen “
Mind ugyanaz a szó.
A mi nyelvünkön nincs megfelelője, ezért
a “meditáció” kifejezést alkalmazzuk helyette.
A meditáció egyszerüen tudatosságot jelent,
s nem a valamiröl való gondolkodást,
s nem valamiféle kocentrálást valamire.
Pontosan úgy, mint egy tükör.
Minden, ami elé kerül, tükrözödik benne,
de maga a tükör mindettöl érintetlen marad.
Hogy szépség lép elé, vagy csúnyaság, vagy netán senki,
ö mindig érintetlen marad.
Csak egyszerüen a tükrözés forrása marad.
A meditáció reflektáló tükörszerü tudat.
Csak megfigyeli mi járul elé.
Osho a legprovokatívabb tanító.
Tanait tapasztalni kell,nem az értelemmel felfogni.
Mivel a nyugati kulturában a dolgok értelemszerű magyarázata
a természetes,így Oshot nem értik,félremagyarázzák.
Gondolatai indulatokat váltanak ki.
Oshot nem" kell " elfogadni, nem kell szeretni.
Bátran el lehet fordulni tőle.
Vagy annyit beengedni a lelkünkbe belőle,
amennyi a fejlődésünket szolgálja.
És hogy ez mennyi?
Hát ez az,amit mindenki csak saját maga dönthet el.
Annyi,amennyi még nem torzít a személyiségünkön
önmagunk tisztaságához képest.
Ezt mindenki legbelül érzi.
