Szervusz.. Eme szárnyak még a születésünk előtt reánk kerülnek. Ekkor még átlátszó a ragyogásuk. Itt még a színt nem érdemeltük ki. A születésünk pedig, csak az első lépcsőfok. Onnan tesszük meg az első lépéseinket. A szárnyaink a hátunkon vannak, és óvnak a bajtól. Olyan, mintha gumiból lennénk. Csetlünk, botlunk, pottyanunk, gurulunk nagyokat de mégis visszapattanunk. Egy kis sírás, egy kis ijedtség, aztán megyünk tovább, hogy felfedezzük a világot. A szárnyaink végig ott lapulnak rajtunk, de nem lehet látni, csak amikor már mi is észre vesszük. Ekkor jöhet a következő lépcsőfok. Most már tudjuk, hogy van. De még nem tudjuk, hogy mi is ez valójában. Meg tanuljuk használni. Beszélünk vele, szárnyalunk vele, élünk vele. Aztán kezdjük elfelejteni, hogy nekünk van ilyenünk. És amint elfelejtjük ismét láthatatlanná válik. Még mindig ott van, csak nem hiszünk benne. Mert az illúzív ösztöneink veszik át az irányítást. Most már nem a szárnyaink védenek meg bennünket, hanem a szavaink. A nyelvünk. A kezünk. Van aki leragad ennél a pontnál. Van aki tovább lép. Van aki többet akar tudni. És ha majd menetel felfelé a lépcsőfokok sokaságán, egyszer majd észre veszi, hogy amit keresett, az végig ott volt a hátán. És meglátja.. Innen már mindenki eldöntheti, hogy mit is csinál vele.. A többi csak szemfényvesztés.. örülök. és köszönöm..

Köszönöm muky, én is örülök :-)

Olvastam: Van egy régi legenda, amely szerint egy fehér és egy fekete angyal kerülgeti a Földet, és figyelik, hallják, hogy az emberek mit mondanak, gondolnak. Ha valaki jól állítja be magát, jót vár, jót remél, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy "úgy legyen". És a fekete angyal köteles erre rámondani, hogy ámen. Ha viszont valaki rosszul állítja be magát, szomorú, keserű, akkor a fekete angyal mondja azt, hogy "úgy legyen". És a fehér angyal köteles rámondani azt, hogy ámen. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a hívő, az optimista, a jóra készülő emberek dolgai általában jobban sikerülnek, mint a keserű, pesszimista és rosszat váró emberekéi. Ez nagyon szép legenda, amely megmaradt bennem. Vigyázni kell, hogy mikor száll el fölöttünk a két angyal. Csakugyan hiszek abban, hogy az egyik legfontosabb dolog a bizalom. /Popper Péter/

Nem tudok válaszolni konkrétan a postban feltett kérdéseidre, mert kicsit elvont...mert még önmagamban sem tisztáztam le mindent, ki vagyok pontosan, mi a küldetésem még azon kívül, hogy gyerekeket szültem, neveltem, dolgoztam...tény az, hogy kevésbé "szárnyalok", kevés dolog lelkesít már...de ez belülröl jön és a fizikai fáradtságtól. Ha léteznek angyalszárnyak, akkor cipeljük is örökké, mint a madarak, elhullajtjuk tollainkat idövel, ha elfáradtunk.

Köszönöm Ilona! Nem is kell ezeket itt megválaszolni,elég ha az olvasó magában töpreng egy kicsit ezekről a dolgokról :-)

... Igen, ezen is el lehet elmélkedni... %wink%

Először is elnézést,hogy eddig nem jelentkeztem de sajna nem állt módomban. Vidám szép délutánt !!

Valóban kellemes és elgondolkodtató bejegyzések, szívesen olvasgattam...:M.

Köszönöm a látogatást magdus,és légy üdvözölve nálam!

Köszönöm ametiszt, itt még tanúlni is lehet....M.