akarva-akaratlanul gurult az a labda hozzám...nem tudhattad,mit vált ki belőlem
annyi minden közrejátszott ebben
hiába érezzük,hogy ismerjük egymást,mégis vannak dolgok,amiről sosem beszéltünk
ez ilyen volt...nem baj...legalább szembesültem vele,hogy bármennyire is szeretném,nem lehet meg nem történtté tenni a múltamat...
talán jó is így...mindenféle érzések indultak el bennem,amiket egész életem során nem mertem,nem tudtam kimondani,nem volt kinek...
akinek pedig kellene...süket...és vak...
eltemette magába jó mélyen a múltat,és nem lehet feloldani benne a régi görcsöket
amíg ez meg nem történik,addig szenvedni fog...és én is...mert ő az apám...
köszönöm,hogy visszahívtál és neked is Julikám,hogy ma eljöttél hozzám
jól esett..
és most! hogy visszatértem,úgy látom,régen volt ez a blog átszerkesztve
kéne neki valami úúúúúúj külső!
