Tudom,hogy többen olvassátok a gólyafórumot ,ezért itt nem írtam az eseményekről.
Most azonban kérdeztétek,mi történt,hiszen 5 fióka volt,most miért csak 3 látható.
Szomorú események voltak szombaton. Az élet törvényei kemények.Az állatok pontosan tudják,mikor mit kell tenniük. A két utolsóként kikelt fióka pici volt.
Bucika még fele sem volt a testvéreinek. Szombaton nem mozdult. Ludmilla kiemelte őt a többiek közül,kitette a fészek szélére. Egy jó ideig piszkálgtatta,figyelte,de a pici nem mozdult. Akkor egészen váratlan és szívbemarkoló dolgot rögzített a kamera.
Felemelte a picit,és megette. Majd később a másik csöppség is ilyen sorsra jutott,de őt Chuck ette meg. Iszonyatos látvány volt.
A szakemberek azt mondják,hogy ez így működik az állatvilágban.
A lehető legjobb módon hasznosítanak mindent. Attól a pillanattól,hogy a fióka nem mozdult,a madárban ösztöne szerint már nem jelentett fiókát a pici élettelen test,már csak táplálékot. Az eset után visszaült a többiekre,és azóta is a legjobb anyuka és apukaként gondozzák őket,akik láthatóan életképesek. Már tollászkodnak,és apró szárnyacskáikat nyújtogatják.
Nagyon sajnálom a két picit,de elfogadom,hogy ez az élet rendje.
Így a többieknek lett nagyobb esélye az életben maradásra.
A német fészekben ugyanez történt,és szerintem tavaly Ubulka sorsa is ez lehetett,mert egyszercsak nyomtalanul eltűnt a fészekből.
Örüljünk a maradéknak. Nincs a szülőknek semmiféle pszichés zavara,ez az állatvilágban a normális.
Remélem,ők hárman egészségesen felnőnek,és kirepülnek majd.
Ps. :
itt egy mai videó a picikről és Ludmilláról
