A májusfa férfiúi jelkép
A májusfa egy fallikus jelkép, vagyis a férfiúi termékenységet szimbolizálja. A hagyomány igen ősi, Baál isten tiszteletére emelték a történelem szerint először. Kultusza megtalálható a kelta wicca hagyományoktól a hazai és a környező országokban is a májusi ünnepeken. A májusfa állítás így egész Európában ismert, a pünkösdi ünnepkör szerves része. Pünkösdkor, vagy május 1-én állították, és ezeken a napokon döntötték ki.
A májusfát bandákba verődve állították a legények a lányoknak.
Sikeresebb leányzók udvarában több fát is állítottak. Magas, sudár fák voltak erre alkalmasak, melyeket általában szalagokkal, étellel-itallal is díszítettek. Ezek a ráaggatott kellékek nőt, a termékenységet, a bőséget jelképezik. Általában az udvarló legény vezetésével állították a fát, de egyes területeken a legények a rokonlányoknak is állítottak. Általában a közösségeknek is volt egy közös fája, aminek a kidöntését ünnepély, és táncmulatság kísérte. Más helyeken házakra, kerítésekre tűztek ki zöld gallyakat, ágakat. Ezzel bizonyos településeken a lányos házakat jelezték, vagy a fiúk "lefoglalták" a leányzót. A májusfára felmászni, onnan a bort vagy a felkötött kalácsot lelopni valóban kemény legény volt csak képes. A májusfát jobb helyeken kitáncolták, bizonyítva ezzel a férfiúi virtust, s biztosítva ezzel maguknak némi előjogot legalább az aznap esti kocsmai ivászaton, illetve a kiszemelt leányzónál.
