bizony...ez már igen régen volt...
a felvétel a Metró klubban készült,
(az Ezek a fiatalok című film egyik dala volt)
akkoriban oda jártunk,meg fel a Várba az Ifiparkba...
meg Török Ádámhoz,aki akkor a Minivel játszott a Duna-parton...
később az egyetemre az E klubba...
a napokban többször eszembejutott ez az időszaka életemnek,
az első és nagy szerelem korszaka volt ez...
szép volt,szenvedélyes és fájdalmas...
furcsa,nehéz és megmagyarázhatatlan érzés most találkozni az akkori szerelemmel,aki megkérdezi,boldog vagy-e....milyen volt az életed nélküle...
és nem mersz visszakérezni,hogy az övé milyen volt...
tudod,hogy minden másképp történt volna...
de a dolgok nem véletlenül történnek úgy...ahogy...
ez a mély hangú,kék szemű fiú már csak emlék a szívemben,és már nem remeg a lábam,ha megszólal a telefon...
nem...már nem kerülget az ájulás,ha látom,ha hallom...
már csak van...egy emlék...
amikor 18 éves lettem,az összes levelet és fényképet egy apámtól direkt erre a célra kapott vas ládikóban elástam az udvarunban,és ültettem fölé egy nyírfát...
és két törzsű fa nőtt belőle...
tudjátok mekkora ma az a fa???
a gyémánt és arany fája...
