Jó érzés,hogy itthon volt a fiam. Igaz,már régen nem az a kis angyal,aki pici korában volt.Sok gondot okozott a fékezhetetlensége, a hiperaktivitása. Mostanra talán lehiggadt egy kissé. Még most is észvesztően gyors a gondolkodása,hatalmas energiával kezd bele dolgokba,de most már be is fejezi,amit elkezdett,és százszor is meggondolja,mit csinál. Megnyugtatóan sokat változott az eltelt egy év alatt. Végre! Sokat aggódtam miatta,és voltak át nem aludt éjszakáim. Most azonban öröm volt az együttlét,még el is bőgtem magam,hogy végre ezt is megéltük. Felnőttek a gyerekeim. Már mind a három felnőtt. A legkisebb is 18 lesz idén. Nem egyformák,nagyon különböző személyiség mindhárom . Remélem,szép lesz az életük,egy boldog jövőt szeretnék nekik. jó éjt!
