Jó reggelt!
Mára eltűnt a szép tavasz,búbánatos idő van.
Kicsit bántó döntést hoztam.
Engem bánt,akit érint,valószínűleg észre sem veszi.
Már régóta blogolok,ez a blog a második blogom,az elsőnek egyenes folytatása.
Vannak itt olyan blogbarátaim,akikkel a kezdetek óta jól megértjük egymást,az idő folyamán személyes ismeretségeket,
barátságokat kötöttünk.
Aztán vannak itt olyanok is ,akik ideig-óráig látogatnak,kommentelnek,majd eltűnnek.
Ami nem baj.
Nem vagyunk egyformán érdekesek,s nem lehet mindenki barát,valódi barát.
Naponta elmegyek hozzájuk,mert érdekel,mi történik velük,írok pár sort,majd egyre ritkábban megyek én is,mert ha nincs válasz,akkor valószínű,hogy már felesleges vagyok.
Látom,hogy egész nap blogol,tehát nem azért nem jön,mert nincs ideje. Az más,és megértem,mert én gyakran vagyok így,hogy csak olvasni marad időm,és nem tudok naponta bejegyzést is tenni,de azért 2-3 naponta biztosan eljutok mindenkihez.
Tehát nem várok többé,nem csalódok többé és nem megyek többé ahhoz,aki több mint egy hónapja egyik oldalamon sem járt,mert nem érdekli,mi történik velem.
Részemről nincs harag,nincs megbántódás,pusztán a belátás,hogy egyes helyeken feleslegessé váltam,mert új barátokra leltek.
A helyzet az,hogy én is találtam új barátokat,de nekem azért még a régiek is fontosak voltak.Valahogy sokkal fontosabbak,mit az újak. Ezen most ne bántódjatok meg,talán természetes,hogy akivel közös élményeim,tapasztalataim vannak,ahhoz jobban kötődöm,mint egy virtuális alakhoz.Persze,majd őket is megismerem,elfogadom és megszeretem,tudom.
De tőlük függetlenül nekem a régi barátok is fontosak.
De nem minden áron.
Sajnos vannak akik az őket ért zaklatások miatt törölték a blogjaikat,ők azért tűntek el.
Előbb elmentek egy másik blogrendszerbe,de ott sem hagyták békén őket,végül törölték az oldalt.
Sajnálom,és remélem,egyszer visszatérnek közénk.
Ma délelőtt eljön imori,már régen találkoztunk,sétálunk egy jóóóó nagyot és kibeszélgetjük magunkat.
Vele pl. sosem írunk naponta,nem beszélünk naponta,mégis ,amikor találkozunk olyan,mintha előző napon beszéltünk volna.
Ő jó barátom,és őt is a blogolnak köszönhetem.Mint ahogyan még másokat is,akiket most nem sorolok fel,nehogy valaki kimaradjon.
Hozzájuk sok szép közös emlék fűz,és nehéz pillanatok is,amikor aggódtunk egymásért,és segítettük a másikat.
Köszönöm a barátságotokat!
Legyen szép tavaszi napunk!
