a ♥ kõ ♥ ragyogása

ma este egy tündéri filmet láttam...azt hiszem,ezt még nagyon sokszor megnézem... Miss Potter ... a régi csíkos könyvek hangulatát idézi. A száraz életrajzi adatok hirtelen megtelnek érzelemmel, és Beatrix Potter nemcsak egy név lesz néhány mesekönyv borítóján, hanem a barátnőnk. Hiába választanak el tőle évtizedek, érezzük bánatát, örömét, elszántságát és kitartását, olykor magunkra ismerünk, néha viszont hálát adunk az égnek, hogy mennyivel szerencsésebb korban születtünk. A film nem csupán egy romantikus könyvekbe, leányregényekbe beillő sorsot mutat be, hanem egyben irodalomtörténeti kalandozás is, amelyből megtudhatjuk, hogyan születtek Beatrix Potter állatfigurái és világhíres meséi. Közben a film végig megmarad a könnyed és kellemes szórakoztatásnál, még akkor is, ha az örömök és a drámák angol visszafogottsággal követik egymást. Beatrix Potternek sohasem sikerült jó kislánynak lenni. Gyerekként túl szertelen és kíváncsi volt, felnőttként pedig túl makacs és önfejű. Nem ment férjhez, amikor illő lett volna, viszont szenvedélyes szerelem bontakozott ki mesekönyveinek kiadójával, Norman Warne-nal (Ewan McGregor), akihez boldogan feleségül ment volna, viszont ezt szülei nem támogatták. Céltudatosan képviselte jogait, és határozott elképzelései voltak könyveinek illusztrációiról, áráról, megjelenési méreteiről, amikor a nőknek még nem is voltak jogaik, és határozott elképzeléseik maximum a karácsonyfa díszítését illetően lehettek. Legnagyobb szenvedélye és lételeme a mesélés volt, de vágyakozott a szerelemre, és akárcsak a modern nők, nem érte be félmegoldásokkal. Nagyon tetszett, érdemes megnézni :-) A főszereplő Renée Zellwegert pedig már mindenki ismeri...engem ismét elvarázsolt :-) Valahogy a színészek, a rendezés, a gyönyörű tájak, minden tökéletes harmóniában van. A történet szép, egyszerű. Ewan McGregor tökéletes volt a jólelkű, szerelmes férfi szerepében. Az ember tényleg sajnálja, ami történt. Ritka dolog manapság is szerintem, hogy az emberek így egymásra találnak. (furcsa plusz hatása volt számomra a filmbeli tragédiának, mert a múlt héten tudtam meg, hogy Heath Ledger meghalt) Nagyon tetszett, ahogy a film nyelvén kifejezték a fájdalmat. A korábban mindig vidám szoba sötétbe borult, és amikor a rajzok menekültek, hát csak néztem, hogy ez mennyire zseniális. Ami még nagyon tetszett, az a karakterek kidolgozottsága. Az apa, anya, Millie, mindenki a helyén van. Emily Watson külön színt visz a filmbe. Amitől még nagyon szerethető ez a film, az az ami még sok más angol filmben is megvan ... az elegancia, finomság, amitől egyszerűen jó nézni, és hallgatni, ahogy beszélnek. Több ilyen filmre lenne szükség.