Az újév ünneplése Tibetben a buddhizmus előtti időkre nyúlik vissza, akkoriban még a bön vallást gyakorolták (animisztikus, sámánisztikus belső-ázsiai vallás), s minden télen szertartást rendeztek.
Ma az újévi előkészületek az óév utolsó napjaiban kezdődnek, ilyenkor az emberek nagyon elfoglaltak, hiszen mindent ki kell takarítani, a tibeti szólás szerint "loszár lészár", azaz "új év, új munka". A házakat újrafestik, és rengeteg ételt készítenek: frissen pörkölt árpalisztet, édes burgonyát, édes rizst, csangot , teát, vajat, süteményeket, gyümölcsöt és édességeket. Mindenki új ruhát varr magának vagy manapság inkább vásárol egyet. A konyha falára, ami általában fekete a füsttől, az édes fehér árpaliszt és víz keverékével felrajzolják a nyolc szerencseszimbólumot. Az újévi ünnepség fő eledele, amit minden vendégenek meg kell kóstolnia a khabsze, a mi csörögefánkunkra emlékeztet olajban sült sütemény, és a csang.
Az újév első napján - amit láma lászárnak neveznek - hajnalban a családfő elsiet, hogy hazahozza az újév első vödör vizét. A forrásnál, vagy kútnál füstölőt éget, és khatakot, fehér áldozati selyemsálat köt a csap köré, majd áldozatot mutat be a föld alatti kígyószellemeknek, a nágáknak. Amikor hazaér, felkel-tenek minden családtagot, forralt csangot szolgálnak fel , és "tashi delek" (jó szerencsét) kiáltással köszöntik egymást. Ezután mindenki felölti újévi új ruháját. A házioltár előtt leborulnak, imákat mondanak és mécsest gyújtanak. Ezt követi a nagy közös reggeli, édes tésztákkal, édes rizzel, teával, sörrel.
Az újév második - királyi újévnek hívott - napjától kezdve az emberek meglátogatják egymást. A házak tetején új imazászlókat feszítenek ki, füstölőket gyújtanak, mindenhonnan fehér füstcsíkok szállnak az ég felé. Gyakran kimennek a helyi láma vezetésével a közeli dombra, ahol a helyi istenségeknek, a földszellemeknek is füst- és teaáldozatot mutatnak be. Körbeállva azt kiabálják: "kji, kji szo szo lha gyal lo" (legyenek győzedelmesek az istenek), majd mindenki az ég felé szórja a jobb kezében tartott campát. Ez a dobálózás gyakran elfajul, és ahol érik, beszórják egymást árpaliszttel, aminek különösen a fiatal fiúk és lányok örülnek.
