nah...
a szeretet ünnepén tessék szépen megbékélni...
és nem a vendégváró kisbaltát előkészíteni :-)
végigolvastalak benneteket és úgy tűnik,sehol sem teljesen mosolygósan felhőtlen az ünnep ...
nagyon vártuk,nagyon készültünk,és nem mindenki úgy reagál,ahogy vártuk,nem úgy viselkedik,ahogyan elvárható lenne...
olvastam valamit...ez helyére tette a dolgokat :-)
elhoztam nektek,tessék:
Az istentisztelet vége felé a lelkész megkérdezte nyáját:
- Hányan bocsátottatok meg az ellenetek vétkezőknek?
Mindenki feltartotta a kezét, kivéve egy törékeny idős hölgyet.
- Jones asszony!? Ön elzárkózik attól, hogy megbocsásson ellenségeinek?!
- Nekem nincs egyetlen ellenségem sem - mondta kedvesen mosolyogva az apró hölgy.
- Asszonyom, ez igen szokatlan. Megkérdezhetem, mennyi idős is Ön?
- Kilencvennyolc múltam - felelte az ősz matróna.
- Kedves asszonyom, megkérhetem, hogy jöjjön ki ide a gyülekezet elé, s mesélje el nekünk, miképpen lehetséges, hogy valaki majdnem százéves, és nincs egyetlen ellensége sem!
Az aranyos néni kitotyogott a lelkész mellé, szembefordult a gyülekezettel, és csak ennyit mondott angyali mosollyal:
- Túléltem a rohadékokat!
