fényvirágok
sötét szemeden már csillag térdel ,
ellopott gerinceden
a fénynek
nőnek virágai...
sűrű hajadból a szálak
lassú sóhajjal
virággá válnak...
szárukon fölfelé
a Nap szalad,
arcnélküli,
hangnélküli
csend Vagy!
krizantém-szoknyás
gyertya lángol,
harangozik
a fény velem,
s rám adod
csendkabátod...