Moretti Gemma Majd elfelejtek emlékezni... Majd megpróbálok úgy élni ezentúl, hogy elfelejtek emlékezni rád. Nem engedem, hogy bármi is idézzen, s eszembe juttassa az arcod, a szád simogató szirmát, puha kendőt: az érintésedet, és ahogy ölelőn nézett a szemed. Mint csodálatos kaleidoszkóp, villan sok emlék, játszik és forog. A híd, hol vártalak, a szél, a nád... régmult öröm, most hol lehet tanyád? Ugy eltüntél, vajon hová maradtál? Olyan nagyon-nagyon magamra hagytál. Most megtanulok úgy élni ezentúl, hogy nem emlékszem, nem gondolok rád. Mint őszi ág, levelét,emléked úgy elejtem. Ha meghalok majd,mindezt elfelejtem.
