Nap-hely ott ültem ahol az imént még a Nap kuksolt és hunyorgott sanda vörös képpel akkor csak néztem ahogy egyre alább bukott és végül eltűnt csak enyhe vörös foltokat hagyott a sziklák oldalán utána mentem és elfoglaltam iménti helyét hideg volt... pedig azt gondoltam talán valami forró tűz nyomait őrzik a sziklai-fények valami ősi belső tűzét ami éget de csak tükröződő csalóka fény-árnyak voltak mik a sziklán táncot jártak most itt ülök és keresem az elmúlt napot az eltűnt mát és a tegnapot ellobbantak mind vagy felszívták őket a szikla rései talán samaragddá váltak odalenn a szikla-mélyben az alkonyi Nap könnyei... vagy talán forrást indított az elszivárgó fény tisztát és hideget mint a valóság... mint a remény... elérik majd a tengert a Nap-könnycseppek egymásba futnak patakokká tapadnak és beszélni csacsogni kezdenek majd újabb és újabb patak-öleléssel egymásba folynak folyókká dagadnak végül már folyamként hömpölyög a sok drága csepp és sodródnak kövek között áradnak fű felett homokot kavarnak majd elérik a tengert... és a Vágyak Óceánjában elveszik mind az árva könny... ezt akarták mióta szétszórta őket a búcsúzó Napkorong feloldódni eggyé válni és felszállni majd ismét ha új nap ébred... (koma)
