Nemes Péter Mindig a barátod leszek Időtől, tértől függetlenül, Még ha testem már Nem is e világon jár Csak gondolj rám, és figyelj Én ott leszek Benned Ha sötét felhők gyülekeznek, Leszek neked Napsugár felettük Ha magányosan állsz az erdő szélén, Csak gondolj rám, és Mesélek majd a madarak nyelvén, Csakis neked Hogy tudd Nem vagy egyedül Ha elborít a sötét egy újholdas éjjelen, Gondolj rám, és Elér a vigasz akkor is, mert Ott ragyogok majd Benned A csillagos égbolt helyett Ha az ősz sóhaja nyomán Elsárgulnak a fák, A halott levelek hullásából Hallhatod, ahogy A jövő reménységét Súgom neked Ha szívedbe mar a jeges tél, Leszek neked a hópelyhek zenéje Hogy ne feledd, Még a hideg is szép lehet Ha lelked Szeretetre sóvárog Sugárzom majd neked A születésnapi torta gyertyalángjából, és A csillagszóró szikráiból is Ha otthonodat nem leled Csak gondolj rám, és Érezd ott mélyen Otthonod az egész világ Ha késne a tavasz, A megújulás erejét öntöm beléd A napkelte ragyogásából Minden párás hajnalon Ha félelmek gyötörnek, és Nem leled az utat Csak nézz a távolba, ahol Feltámad a szél, és Simogatásában ott leszek, Felszárítom könnyeidet Ha már fogytán az erőd, A hegyek sosem apadó erejével Emellek fel Hogy menj Tovább Tovább! Ha már úgy érzed, nincs kiút az útvesztőből, Csak hunyd le a szemed, és Lelkedet szárnyalni viszem Az álmok mezején Hogy lásd A szabadság létezik Ha nem találod a megnyugvást, Békével a karomban suhanok feléd A naplemente varázsában Hogy sose feledd, A harmóniát magadban keresd Ha örömödet nem oszthatod meg mással, Nézz egy virágra, és Én mosolygok vissza Tiszta szívből, Veled örülve, A lelkedben élő kisgyermekre Ha bánatodat nem hallgatja meg senki, Csak gondolj rám, és Ott leszek A szívedben Csak ott leszek És ölellek S az esőcseppekben Veled könnyezem Ha szükséged van rám, Ott leszek Mindig Csak gondolj rám És tudd Van egy barátod Aki vár A végtelen partján.
