Márai Sándor: Az égen fönn megáll a Hold Az est, a rest festő korommal átfesti mind amit nappal megrajzolt renyhe gonddal. A rét ezüst tó, mély, a sodra fojt, csak ennyi volt: jártunk a nád közt és a szél dalolt. Sok ablakon benéztem érted én, nyisd a szemed, mert vak szemem nem érte még a fény. Sok éjszakába hívtam a neved, hallgatni jó, nézd, sétál a hold a világ felett. Az égen akkor fönn megállt a hold, csak ennyi volt: Fejem fejedre lassan ráhajolt köszönöm a verset,szép, szeretem Márai írásait... jó éjt!
